Cselekvési terv – Glynis Hannel cikke – a bejegyzést késztette Bögös Anna

A közösségi attitűdök a matematikával szemben
Míg sok ember a közösségben szinte magától értetődően élvezi a matematikát, és még hatékonyan is tudja azt használni az iskolában, az egyetemen, vagy a munkahelyén, addig sokan mások egyenesen félnek a matematikától. Ez a viselkedés esetleg megrémisztheti a gyermeket, aki úgy találhatja, hogy a matematikatanulás nehéz és kiábrándító lesz.

Cselekvési tervek a hatékony tanuláshoz
Amikor tanítunk, biztosnak kell lennünk abban, hogy a diákoknak van elég lehetőségük elsajátítani egy képességet. Sok gyermek (különösen azok, akik eleve nehezen tanulnak) keveset gyakorolja a képességeket, mielőtt át kell térniük a következő leckére.

Ahogy azt a Nemzeti Tanterv is jelzi, néha az lehet a megfelelő,  ha a gyermeket egy olyan csoportba vagy csapatba helyezünk el, amelyet a matematikai képességek alapján alakítunk ki, vagy egészen önálló, személyre szabott programot készítünk számára.

Bizonyosodjunk meg arról, hogy a nehézségi szint alkalmazkodik a diák „kompetencia határaihoz”. A feladat, ami túl könnyű, azt az üzenetet fogja közvetíteni, hogy látszik a diákokon, mennyire ügyetlenek matematikából ( „A tanárnő biztos azt gondolja, ostoba vagyok, hogy ilyen feladatokat ad.”). A túl nehéz feladatok pedig stresszes, nyugtalan, kényelmetlen érzéseket ébreszthetnek bennük.

Bízzuk a diákra, hogy kiválassza a számára megfelelő nehézséget! Lássuk el különböző nehézségű feladatokkal, hogy felmérhessék, mennyi erőfeszítést kell tenniük, hogy megoldják a leckét. („Ez nehéznek tűnik… Ehhez a feladatgyűjteményt (eredeti szó: resourcefolder) fogom használni, hogy valahogy elkezdhessem, és kérni fogom a barátom segítségét is. Na, ez jónak tűnik, ezt számológép nélkül próbálom megoldani.”)

Ösztönözzük a diákokat, hogy kitűzhessék a saját céljaikat, miközben figyelemmel kísérik a saját fejlődésüket és megünneplik saját sikereiket. („A célom, hogy megtanuljam ezt a pár szorzást péntekig. Tudni fogom, hogy jól meg tudom csinálni, amikor tizenötöt elvégzek úgy, hogy háromnál több hibás eredmény nem születik”)

A magabiztosság kapcsolódik ahhoz is, hogyan teljesítünk egy speciális képességnél. Ez nem éppen könnyen közvetíthető egyik képesség területről a másikra. Így hát legyünk biztosak abban, hogy a diáknak elég volt a matematikatanulás és a gyakorlás ahhoz, hogy sikeresen teljesítsen.

Bátorítsuk a diákokat, hogy jegyezzék saját fejlődésüket és kompetenciáikat. Mutassunk nekik egy egyszerűsített táblázatot, amiben helyet kapnak a fő tanulási célok, és amiket a diákkal kapcsolatban a fejünkben forgatunk. Dolgozzuk ki velük, hogy mi az, amit már most elsajátítottak, és mi az, ami legközelebb vár rájuk. Folyamatosan jegyezzük a haladást.

Cikk forrása:
GlynisHannel: Dyscalculia – Action plansforsuccesfullearninginmathematics; David Fulton Publishers; New York, 2005; ISBN: 1 84312 387 8, SectionTwo: EffectiveTeaching – EffectiveLearning / 50-51. oldal