A prevenció és a diagnosztika jelentősége
Az elsődleges és másodlagos tünetek felismerése és helyes értelmezése elengedhetetlen feltétele hogy a diszkalkulia veszélyeztetett gyermekeket mihamarabb diagnosztizáljuk és a nekik megfelelő terápiás eljárásban részesíthessük. A szülők és pedagógusok az alábbi tünetekre és viselkedési megnyilvánulásokra figyelhetnek fel:
Korai gyermekkorban:
– számnevek jelentésében bizonytalan vagy téved
– relációs szavak jelentésével nincs tisztában
– nehézséget okoz neki elrendezni a tárgyakat alak, méret vagy szín alapján
– a számolás megtanulása, a számok felismerése problémás
Iskoláskorban:
– nyelvi feldolgozás nehezített
– alapműveletek elsajátítása nehezített
– időérzék fejletlen
– vizuális és térbeli képességekben deficit mutatkozik
– a meglévő tudásukat és készségeiket nehéz alkalmazni a matematikai problémák megoldására
Felnőttkorban:
– az előző tünetek súlyosabbá válnak
– a mindennapi életvitel nehezített
Kisiskoláskorban ha az óvódapedagógus felismeri a rizikófaktorokat, akkor további feladatokat adhat a gyermeknek, hogy gyanúját megerősíthesse vagy elvethesse.
Ilyen feladat lehet például, ha
– a gyermeket megkéri, hogy a különböző építőkockákat vagy más tárgyakat méret, szín vagy forma szerint csoportosítsa őket.
– emellett megfigyelheti az adott gyermeket tornaórán hogyan tájékozódik a térben hallott utasítások alapján, így tudomást szerezhet arról, társít-e jelentést, és helyes-e ez a társítás a relációs szavakhoz.
Ha ezekben a feladatokban a gyermek gyengén teljesít, mindenképp beszélgessen erről a szülővel és kérjenek vizsgálati időpontot, hogy a gyermek megfelelő terápiában részesülhessen már az iskolába lépés előtt.
Németországban már kidolgoztak egy olyan szűrőeljárást, amely már az iskolakezdés előtt meg tudja mérni, hogy egy gyermeknek mennyire alakult ki arányosan a mennyiségértelmezésének alapjai, mely elengedhetetlen a matematikai feladatokhoz, problémamegoldáshoz.
Ha óvodáskorban nem szűrték ki a diszkalkulia veszélyeztetett gyermeket, akkor az iskolában a pedagógusnak kell felfigyelnie a matematikai teljesítmény gyengeségeire, melyek másodlagos tüneteket hozhatnak magukkal. Gyakran a diszkalkuliás gyermekeket szorongó vagy agresszív viselkedés jellemzi ezekben a helyzetekben, hiszen kudarcaikat nem tudják egyedül megoldani, sőt elrejteni sem a környezetük elől. Fontos, hogy ezeket a jelzéseket a pedagógus ne csak hogy felismerje, hanem helyesen is értelmezze őket. Nem ritkán előfordul, hogy a tanítók hajlamosak a tanuló lustaságának vagy a tananyag nehézségének tulajdonítani ezeket a problémákat, pedig valójában a feladatokhoz szükséges alapkészségek hiányoznak a gyermeknél.
A preventív diagnosztika célja
– a gyermek fejlődési állapotának felmérése
– figyelembe véve a számolással kapcsolatos előismereteit,
– és felfedezni a hiányzó alapkészségeket,
amelyek kezelés nélkül problémát okoznak az értelmezésben, és így számolási gyengeséghez/diszkalkuliához vezetnek.
Akár a korai gyermekkorban, akár az iskoláskorban merül fel a diszkalkulia gyanúja szükségessé válik, hogy további vizsgálatokkal a szakemberek diagnózist állíthassanak fel, mely lehetővé teszi a gyermeknek megfelelő fejlődést biztosító terápiában való részvételt.
Ha valaki felnőttként hall először a diszkalkuliáról és ezeket a tüneteket tapasztalja mindennapjai során, érdemes az USÁ-ban elterjedt, szakemberek által kidolgozott diszkalkulia-tesztet kitöltenie, mely online elérhető. Miután kitöltötte levélben kiküldik az eredmény és a további javasolt teendőket.
A terápia
Ha a diagnózis megszületett, kezdődhet a terápia. Fontos tisztázni, hogy ez nem korrepetálást jelent matematikából! Ezt csak szakember végezheti hatékonyan és eredményesen.
A terápiáról érdemes tudni, hogy:
nem az ismeretanyag átadásán van a hangsúly, mert ez csak erősítené a kudarcélményt a tantervi hiányosságokat szisztematikusan, a gyermek szintjének megfelelően igyekszik pótolni sokat foglalkozik a gyermek pszichikumával: igyekszik oldani a kialakult szorongást és felépíteni a bizalmát a matematikával szemben.
A többségi pedagógusok
A diszkalkulia terápián túl az iskolában matematikát tanító pedagógusok feladata is, hogy amennyire csak tudják segítség a diszkalkuliás tanulókat. Néhány általános alapelvet mindenképpen szükséges figyelembe venniük:
- Mindig a megértésre fókuszáljunk.
- Használjuk konkrét anyagokat a matematikai szimbólumok mennyiséghez kapcsolásában.
- Olyan szinten kezdjünk, amely a gyermek számára kényelmes, hogy legyen némi sikerélménye és lassan haladjunk a nehezebb részek felé.
- Adjunk sok gyakorlási lehetőséget az új készségek/ fogalmak tanulása során.
- Csökkentsük a memorizálást, különösen kezdetben.
- Kérdezzünk sokat, azért, hogy a gyermek résztvevővé váljon, és a gondolkodása valóban gondolkodás legyen.
- A tanulás legyen aktív és amennyire csak lehet szórakoztató is. Nagyon fontosak a pozitív tapasztalatok.
További jó ötleteket adhatnak a témában megjelent könyvek, feladatgyűjtemények is. (Például: Brian Butterworht, Dorian Yeo: Dyscalculia Guidance; Glynis Hannell: Dyscalculia: Action Plans for Successful Learning in Mathematics; Nancy S. Bley, Carol Thornton: Teaching Mathematics to Students With Learning Disabilities)
Blogbejegyzést készítették
Almási Réka, Babják Ivett, Lehoczki Anna, Major Nikoletta, Németh Vivien, Papp Viktória
Felhasznált irodalom
http://www.lzr-koeln.de/fileadmin/content/Ak-Berlin_062010/HJ_Lukow-Referat_062010.pdf Letöltés dátuma: 2015. szeptember 21.
http://www.aboutdyscalculia.org/teachers.html Letöltés dátuma: 2015. szeptember 22.
http://www.gsjournal.net/old/files/4457_anderton114.pdf Letöltés dátuma: 2015. szeptember 20.
http://www.rechenschwaeche.de/Hilfen_fuer_Eltern/Hilfen_fuer_Eltern_Dyskalkulie-Therapie.html Letöltés dátuma: 2015. szeptember 19.
http://www.ldonline.org/article/13709/ Letöltés dátuma: 2015. szeptember 20.