A diszkalkulia (számolási zavar) definíciója és terminológiája a nemzetközi és hazai gyógypedagógia és határtudományainak fejlődésével, dominanciájának változásával folyamatosan alakult. Az eltérő tudományterületek eredményei alapján konkrétabb megfogalmazások születnek, melyek pontosítják a diszkalkulia jelenségének leírását, ezáltal szűkítik és differenciálják az érintettek spektrumát. (F. Gönczi, 2007, 2011).
A diszkalkulia fogalmi fejlődése
A számolási zavar jelenségkörének vizsgálata a 20. század elejére nyúlik vissza.
Ranschburg Pál (1905) aritmaszténia néven írja le azokat az eseteket, amikor az iskolai tanulási nehézségek megjelenését nem indokolja értelmi fejlődés zavara vagy oktatási, egyéb környezeti probléma. (Gereben, Mesterházi 1999).
Berger (1926) megkülönbözteti a diszkalkulia elsődleges és másodlagos, vagyis kognitív zavarokkal kísért formáját. (Dékány 2012; Ardila és Roselli, 2002).
Gerstmann (1930) a bal parietális lebenyhez köthetően négy kognitív képesség zavarát határozta meg, melyek együttesen mutatják a róla elnevezett Gerstmann – szindróma tünetét: az ujj agnózia, az írás- számolás képtelenség, a lateralitás zavara. (Kirschner és Mark, 2009).
Lurija (1973) hangsúlyozza a neurológiai érintettséget a számolási zavarok esetében, melyet ekkor még nem túl szerencsésen acalculia néven fogalmaz meg.
Ladislav Kosč (1974) szerint a diszkalkulia az agy strukturális károsodásának következménye; az agy azon részeinek genetikai- vagy veleszületett károsodása, melyek a matematikai képességek kifejlődésének anatómiai- fiziológiai alapját képezik; az általános mentális képességekben eltérés nincs.
Gordon (1992) felhívja a figyelmet az áldiszkalkulia jelenségére. Megfogalmazása alapján a diszkalkulia speciális tanulási zavar, melynek következtében az egyénnek tetemes elmaradása van az életkora alapján elvárható matematikai jártasság megszerzésében.
Mesterházi Zsuzsa (1999) szerkesztett könyvének bevezetőjében úgy fogalmaz, hogy “diszkalkuliának tekintjük azokat a matematika tanulási nehézségeket, amelyek különböző intelligenciaszint mellett a matematika bármely témakörének tanulásakor rendszeresen ismétlődő eredménytelenségekben, vagy tartósan nagyon alacsony szintű teljesítményekben mutatkoznak meg.”
Farkasné Gönczi Rita (2007) megfogalmazásában “a diszkalkulia az általános 
intelligenciaszintet nem érintő, a matematikai teljesítményben bekövetkező zavar, melynek oka a neurológiai struktúrát, ill. funkciót érintő eltérés, örökletes és/vagy szerzett sérülés eredményeként. A diszkalkulia megjelenésének formáját, méretét, kiterjedtségét a környezet nagymértékben befolyásolja, de nem képez oksági tényezőt (pl. családi szokások, oktatási módszerek).”
Diszkalkulia a specifikus tanulási zavar – modern klasszifikáció
A DSM-V. Diagnosztikai vizsgálat zsebkönyve a legmodernebb klasszifikációs rendszerként a specifikus tanulási zavarok körébe sorolja a számolási zavarokat, nevezetten a diszkalkuliát (DSM-V kódja 315.1), amely alapján a normál intelligenciaszint, érzelmi stabilitás, iskolai feltételek és motiváció mellett az érintett személy korától elvárt számtani készség elmarad (DSM-V, 2013).
A diszkalkulia klasszifikációja
A Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO) rendszerén belül a diszkalkulia a mentális és viselkedési zavarok alfejezetben, az aritmetikai készségek zavara (Dyscalculia) (F81.2) egységben szerepel a következő meghatározással: “Az aritmetikai készségek károsodása alakul ki, ami nem magyarázható egyszerűen mentális retardációval, vagy nem megfelelő oktatással. A zavar vonatkozik alapvető feladatokra, mint az összeadás, kivonás, szorzás, osztás, illetve később érinti a sokkal absztraktabb feladatokat, mint az algebra, trigonometria, geometria vagy kalkulációk. Fejlődési: Acalculia; Aritmetikai zavar (számtani műveletek végzésének a zavara); Gerstmann-syndroma, kivéve: Acalculia k.m.n (R48.8); Aritmetikai nehézségek: Olvasási és helyesírási zavarral társulva (F81.3); Nem megfelelő oktatás miatt alakult ki (Z55.8)”
A fejlődési diszkalkulia meghatározása a DSM-IV (1994) szerint:
a) „A számolási képesség, egyénileg, standardizált tesztekkel vizsgálva, lényegesen alatta marad a személy biológiai kora, mért intelligenciája vagy a kor szerinti képzettség alapján elvárhatónak.
b) Az előbbi zavar jelentősen kihat az iskolai teljesítményre vagy a számolási képességet igénylő mindennapi élettevékenységekre.
c) Ha érzékelési deficit van jelen, a számolási nehézségek meghaladják az ahhoz rendszerint társuló zavar mértékét.”
Hivatkozott irodalmak
– BNO – 10 (2004): Betegségek és egészséggel kapcsolatos problémák nemzetközi statisztikai osztályozása, Animula, Budapest.
– Dékány Judit–Mohai Katalin (2012): Mohai Katalin, Dékány Judit (2012). Diagnosztikai_kezikonyv_9fejezet. Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft., Budapest, p. 41-73.
– DSM-5® (2013): Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, American Psychiatric Association, Arlington. URL: https://books.google.hu/books?hl=hu&lr=&id=-JivBAAAQBAJ&oi=fnd&pg=PT18&dq=arithmetic+disorder+dsm+V&ots=cdUT-6MKsa&sig=f9r-O-gUguI3shkIIHEEApx5IrI&redir_esc=y#v=onepage&q=dyscalculia&f=false Utolsó letöltés: 2016. november 13.
– Farkasné Gönczi Rita (2007): A diszkalkulia fogalma a neurológia, a pszichológia és a gyógypedagógia aspektusából. Szakdolgozat, ELTE BGGYK, Budapest.
– Farkasné Gönczi Rita (2008): A diszkalkulia a gyógypedagógia és határtudományai aspektusából. Gyógypedagógiai Szemle 36. évf, 3. sz., 204 – 214.
– Farkasné Gönczi Rita (2011): Diszkalkulia – Terminológiaváltás, a diagnosztika forradalma a terápia megújulása. in Papp Gabriella (szerk.): A diagnózistól a foglalkozási rehabilitációig, ELTE BGGYFK, Budapest. 197 – 224.
– Gereben Ferencné (2001): Diszkalkulia. in Mesterházi Zsuzsa (szerk.) Gyógypedagógiai lexikon, ELTE BGGYFK, Budapest, 73-74.
– Krajcsi Attila (2010): A numerikus képességek zavarai és diagnózisuk. Gyógypedagógiai Szemle, 38 évf, 2. sz., 93–113.
– Lurija, Alexandr R. (1975): Válogatott tanulmányok. Gondolat Kiadó, Budapest.