Elméleti háttér
A csecsemők számtani következtetései teljes mértékben a tárgyak téri- idői pályáján alapulnak. (Dehaene, 2004)
Karen Wynn 1992-ben a Nature című tudományos lapban tette közzé a tárgyállandóságot bizonyító kísérletét. Wynn 5 hónapos csecsemőknek bábszínházat épített fel. Az egyik oldalon a kísérletvezető keze betett egy egeret, majd felemelte a paravánt és utána még egy egeret tett be, most már a paraván mögé. A gyermekek nem látták a két tárgyat együtt, hanem csak egymás után. Megvizsgálták a gyermekek figyelmét, hogy mennyi időt töltenek a látottak megfigyelésével. Az 1 + 1 = 2 esetében jóval kevesebb időt töltöttek a csecsemők a megfigyeléssel, mint az 1 + 1 = 1 esetében. Ugyanez történt kivonás esetében is, vagyis a 2 – 1 = 1 esetén kevesebb ideig figyeltek a csecsemők, míg sokkal hosszabb ideig vizsgálták a 2 – 1 = 2 esetet. Wynn a hármas eredménnyel is végigcsinálta kísérletet. Vagyis 1 + 1 = 3, illetve 2 – 1 = 3 esetén is a csecsemők hosszabb ideig figyelték a játék egereket. Ezek alapján a csecsemők képesek alapvető számítási műveletek elvégzésére, de csak az 1, 2, 3 mennyiségek esetében.
Gyakorlati ötlet
A mennyiségállandóság már a csecsemő korszakban alakul. Kezdődik a személy- és tárgyállandósággal. Ezért fontos a kukucs- majd később az eldugós játékok rendszeres játszása. A baba felismeri, hogy a dolgok annak ellenére, hogy eltűnnek, jelen vannak. Ezt követi majd a tárgyak változása és csoportba rendezése, de ezt majd egy újabb bejegyzéskor.