Hármas kódolási modell – Stanislas Dehaene

A legátfogóbb modellt Stanislas Dehaene alkotta meg, mely felvázolja az egyszerű numerikus feladatok megoldásakor használt architektúrát és ennek működését. A hármas kódolás modell szerint numerikus feladatoknál nem egy egységes reprezentációt használunk, hanem három különböző rendszert. A három rendszer egymástól eltérő módon reprezentálja a numerikus információt, ennek következtében eltérő feladatokban működhetnek hatékonyan, és eltérő tulajdonságokkal is rendelkeznek. (Dehaene 1992, 2003).

Az egyik az analóg mennyiség reprezentáció, más néven mentális számegyenes, mely téri jellegü.
Dehaene és munkatársai vizsgálata alapján bizonyított, hogy az emberek a bal kezükkel a kisebb számokról, míg jobb kezükkel a nagyobb számokról tudtak dönteni egy gomb megnyomásával. Mindez azt jelenti, hogy az emberek fejében létezik egy számegyenes, amely balról jobbra és fentről lefelé halad. A téri tájékozódás jelentőségéről és hiányának a diszkalkuliában betöltött hatásáról a későbbiekben még szó lesz.

A második az auditoros verbális szókeret, vagy rövidebben verbális rendszer az információt hangok sorozataként tárolja. A verbális ismeretek pontosak, de jelentés nélküliek. A számok legfontosabb szemantikus komponensét, a méretüket és az egymáshoz való viszonyukat nem reprezentálja. Egyes betegek képesek pontos végeredmények kiszámolására, de nem értik az eredmény nagyságrendjét (ép verbális komponens), mások pedig az eredmény nagyságrendjét állapítják meg, viszont a pontos számolás nem működik (ép mennyiség rendszer).

A harmadik a vizuális arab szám formátum pedig az arab számok szimbólumával tárolja a számokat. (Krajcsi, Numerikus képességek)

A hármas kódolási modell képe Dehaene nyomán Krajcsi Attila Fejlődési diszkalkulia – A matematikai megismerés pszichológiája előadásának ppt változatából (Krajcsi, 2004)

Dehaene három hipotézist állított fel a modellel kapcsolatosan:
1)      A számtani információk mentálisan három formában manipulálhatóak:
– Analóg mennyiségi reprezentáció (analogical representations of quantities, amely a mentális számegyenes aktivációjának eloszlását reprezentálja
– Verbális forma – Krajcsi auditoros verbális szókeretnek fordította -, mely a számokat, mint a szavak sorát reprezentálja (pl. harminchét)
–  Vizuális arab reprezentáció, mely a számokat, mint jelek sorozatát reprezentálja (pl. 37)
2)   Az átkódolási eljárás képessé teszi az információ egyik kódról másik kódra való közvetlen átalakítását.
3)   Minden számolási eljárás egy fix bemeneti és kimeneti kódon nyugszik.
Például a számrendszerek összehasonlítása során bemeneti szám mennyiségként kódolható a számegyenesen.

Forrás: www.teacherspayteachers.com

A három rendszer egymással össze van kapcsolva, és az értékek az egyik reprezentációból a másikba kerülhetnek át. Mindegyik rendszer külön bemenetet kap, és külön kimenetet küld. Az arab reprezentáció az arab számok írását és olvasását végzi, a verbális a betűket olvassa és írja, továbbá a hallott és kimondott számneveket értelmezi, míg az analóg rendszer a vizuális becslésekért és az úgynevezett szubitizációért felelős.

szubitizációnak hívják a latin subutis kifejezés után, ami azonnalit jelent, a számlálás nélküli számlálást. Természetesen nem azonnali számolásról van szó. Kb. öt vagy hat tizedmásodperc szükséges egy három pontból álló halmaz azonosításához. Ez a mechanizmus a három és a négy szám között törést mutat. Ennek oka lehet, hogy a tároló pontossága a számosság növekedésével csökken. A szubitizációért az analóg rendszer a felelős.

A szubitizáció jelenségét követően a háromnál nagyobb számmennyiségek megjegyzésére – Meck és Church (1983) patkányok numerikus képességeire kitalált „mode-control” modellje alapján – Gallistel és Gelman humán eredményekre vonatkoztatva tároló modell néven dolgozták ki rendszerüket. Minél nagyobb számmennyiséget kell megjegyezni, annál több a hiba lehetősége az analóg rendszerű tároló modellben.

Vagyis a számokat gyakran nem pontos, szimbolikus formában reprezentáljuk, hanem egy pontatlan, analóg formában. Nem csak az analóg rendszer segít az aritmetikai műveletek elvégzésében, hiszen akkor képtelenek lennénk pontosan számolni, hanem egy pontos verbális rendszer is, amely viszont nem „érti” a számok nagyságát. A két rendszer együttműködése eredményezi numerikus teljesítményünket.